Disclaimer

A Tragédia cselekménysorozata az Édenből indul: a bűnbe esett két emberi ős, Ádám és Éva kiűzetésével a Paradicsomból (1-3 szín). A lét tudatára ébredt ember ismerni akarja ivadékának, az emberiségnek jövőjét, Lucifer álmot bocsát rá és végigvezeti őt az emberiség történelmén. A 4-14. színek az álomlátás színei, az emberiség történelmének felvonultatása a világtörténelem rendjében a kezdetektől (ókori rabszolgatartól) a Madách szerint elképzelt jövőig. A történelmi színek a hegeli tézis-antitézis-szintézis jegyében pompásan festett miniatűrök, jellemző képét adják az egyes koroknak. Ádám sorsa a történelmi korokban mindvégig bukás; mindegyik jelenet egy-egy kis tragédia, amelyben a hős azon bukik el, ami a legjobb benne, eszményi önmegvalósítása jut zátonyra, eszményeivel bukik. A kor nemes eszmei tartalmát képviselő, a tulajdonképpeni történelmi ember törekvései elakadnak, megtörnek a percemberkék többségéből álló történelmietlen közegben. Ez adja a tragédia főkonfliktusát, azt sugallva, hogy nem lehet úszni a kornak ellenében, a tömeg vezére csupán az lehet, aki hozzá hasonul. Ádám bukása ellenére a töretlen akarat képviselője; az ő jellemét egészíti ki Lucifer, mint a szabadság, önállóság és az ennek kielégítését biztosító tudás igényének hordozója, Éva alakja pedig mint a költőiség, líraiság forrása, az érzelem megtestesítője. A főszereplők képviselte hármas jellemrendszeren keresztül bontakozik ki a mű leghatározottabb jelentéstartalma: az ember tragédiája az, hogy az akarat, az ész, érzelem diszharmóniája megbontja a tökéletes létezésformát. Az Úr szava a végjelenetben (15. szín) a három egységben jelölt megoldást, s választ ad arra is, mi az értelme az emberi életnek: hogy halandósága tudatában is legyen képes küzdeni végzete ellen, s vállalja a személyiségben rejlő érték érvényesítését. Az ember tragédiája nem a történelmi színekben kezdődik, hanem amikor a tudás és az élet fölötti uralom megszerzésének útjára lép. Forrás: Legeza Ilona könyvismertetői http://legeza.oszk.hu<

Kisfiú holttestére bukkannak Reykjavík egy lepusztult lakótelepén. Szúrt sebtől vérzett el. Ázsiai származású volt, így Erlendur felügyelőnek azzal is számolnia kell, hogy rasszista támadás állhat a gyilkosság mögött. Annál is inkább, mivel az áldozat bátyja a délkelet-ázsiai bevándorlók bandájának vezére. Ám egész más indítékok is felmerülnek a nyomozócsapat előtt, miközben Erlendurnek a magánéletében is jócskán akad tisztáznivalója. Aztán egy hulladékgyűjtő konténerből előkerül a gyilkos eszköz, egy fafaragáshoz használatos kés. Erlendurnek eddigi legsötétebb és legtragikusabb esetével kell megbirkóznia.<

Reykjavíki lakásán gyilkosság áldozata lesz egy idős férfi. Erlendur, a nyomozó különös üzenetet talál a holttesten, s egy fiók mélyéről előkerülő, elmosódott fotó is gyanús a számára. Erlendurnak nem sokat kell kutakodnia a halott férfi múltjában, hogy kiderüljön: negyven évvel ezelőtt valaki feljelentette nemi erőszakért. De van-e valami köze ennek a régi, nem bizonyított ügynek ahhoz, hogy betörték a koponyáját? Hiszen egy, az idős ember által esetleg tetten ért besurranó tolvaj is lehetett a gyilkos. Erlendurnak régi, fájó sebeket kell feltépnie a válaszért, miközben magánéletében is épp elég az elrendeznivaló.<

Op de verre planeet Solarie is voor het eerst in tweehonderd jaar een moord gepleegd. De Solariers bewonen een van de vijftig Buitenwerelden die generaties tevoren als kolonies van de Aarde zijn ontstaan, maar waar nu geen Aardbewoner meer mag komen. De beschaving van de Buitenwerelden is gebaseerd op robots - duizenden robots - en een paar heel rare fobieën en taboes. In deze vreemde wereld verschijnt de Aardse detective Elijah Baley. Samen met zijn robotcollega R. Daneel moet hij de moordenaar ontmaskeren. Maar voor een Aardbewoner zijn de omstandigheden op Solarie angstaanjagend: in plaats van gezond onder de grond te leven in overvolle stalen holen zoals op de Aarde, woont hier maar een handvol mensen op enorme, geïsoleerde landgoederen, omringd door een leger van robots. Vanaf het moment dat hij op Solarie arriveert, moet Baley strijd leveren tegen zijn eigen angsten en tegen die van zijn opdrachtgevers, onder de meedogenloze straling van de blote zon.<

Het Galactische Imperium is uiteengevallen in oorlogvoerende staten, zoals de psychohistorici reeds lang geleden voorzien hadden. Het is nu aan de door Hari Seldon gestichte Foundation om in de komende duistere eeuwen de beschaving in stand te houden. Van de mysterieuze Tweede Foundation, ergens aan de rand van het heelal, komt geen hulp. En dan duikt het Muildier op. Een mutant die over psychische krachten beschikt; de grootste dreiging die de Foundation ooit heeft gekend. Op zijn eigen manier wil hij Seldon's Duizendjarenplan voltooien. In het tweede deel van Asimovs beroemde Foundation-trilogie komt de psycho-historicus Hari Seldon tot de conclusie dat de galaxis een periode van van verwildering tegemoet gaat, die vele duizenden jaren zal duren. Hij roept de Foundation in het leven, een encyclopedie-planeet waar alle cultuurgegevens in verzameld zullen blijven. In werkelijkheid blijkt de Foundation een galactisch centrum te zijn, dat de verwildering tot een duizendjarige periode zal beperken.<

De Eerste Foundation dreigt ten onder te gaan, onder meer door de expansiedrift van het Muildier, de mentale mutant. Een probleem van een dergelijke omvang had Hari Seldon, toen hij eeuwen geleden tegelijk met de Eerste, de Tweede Foundation in het leven riep, niet voorzien. Deze Tweede Foundation, een kleine groep volgelingen, die met behulp van de psychohistorie tenslotte de werkelijke dragers van de galactische macht zouden moeten worden, heeft tijdenlang in het diepste geheim bestaan en wordt nu gedwongen zich bloot te geven. Er ontbrand een machtsstrijd tussen de Eerste en de Tweede Foundation, waaruit de Eerste als overwinnaar tevoorschijn lijkt te komen.<