Szigeti veszedelem
<div style="text-align: justify;"><p class="description">Az Obsidio Szigetiana, amelynek magyar címét - Szigeti veszedelem - Kazinczy Ferenc adta az eposz Az olvasónak címzett elõszava alapján, Zrínyi egyetlen, életében nyomtatásban megjelent kötetében látott napvilágot Bécsben 1651 szeptemberében a költõ lírai verseinek társaságában. A kötet az Adriai tengernek Syrenaia címet viseli. Az Adria, amely Magyar- és Horvátországot Itáliával köti össze, Zrínyi európai magyarságának jelképe. Elõképei, mintái között nemcsak az elõszavában említett Homérosz és Vergilius, hanem a <br>modern keresztény hõsi eposz mintája és legmagasabb rendû alkotása, Torquato Tasso (1544-95) A megszabadított Jeruzsálem címû hõskölteménye is szerepel, és hatottak rá az olasz barokk reprezentatív költõjének, Giovan Battista Marinónak (1569-1625) lírai és kisepikai mûvei is, számos egyéb kisebb szerzõvel együtt, akiknek mûvét Zrínyi forrásként használta. Merített a magyar és külföldi történetírók mûveibõl, a törökellenes harcokat megéneklõ délszláv hõsi énekekbõl, a magyar históriás énekek hagyományából, Balassi Bálint és Rimay költészetébõl, a reformáció gazdag bibliai és hitvitázó kultúrájából, Pázmány Péter nyelvi vívmányaiból. Vallási érzülete, amely határozottan elvetette, sõt kimondottan károsnak tartotta a vallási türelmetlenséget, mély istenhiten és bibliai kultúrán alapult; mindez egyéni és megrázó módon fonódott össze a költõ és politikus hazája iránti elkötelezettségével, korára, „az magyar romlásnak seculumjára" vonatkozó és egyre mélyülõ hõsi pesszimizmusával, magas rendû erkölcsiségével és személyes végzettudatával. Jelmondata is erre utal: Sors bona, nihil aliud - Jó szerencse, semmi más. Az ember minden dolgán lehet úr: erény, okosság, vagyon, rang, vitézség, hírnév legalább részben tõle függ, de a sors kiszámíthatatlan, szeszélyes, katasztrófával fenyegeti a legkiválóbbakat is.</p></div><